„A sportban a siker, a győzelem a cél, az az elsődleges, de legalább olyan fontos, hogy a sport által lettem az az ember, aki vagyok. Az tanított meg arra is, hogy ha megvan a kellő kitartás, akkor az életben sem lesz gond.”
Sok közös programon… versenyeken, túrákon vagyunk túl az idén, de az elmúlt hetünk rengeteg munkát, és legalább annyi élményt és örömöt adott Egyesületünknek.
Augusztus első hetében tartottuk a szokásos, immár harmadik alkalommal sorra kerülő sárkányhajós nyári táborunkat, 14 lurkó részvételével. Mindig meglepő számunkra, hogy bár a mai gyerekek „kütyüfüggő” státuszt kapnak általában, a táborban nyilvánvalóvá válik a nyitottságuk minden egyéb dolog iránt is. Ebben az évben nagyon jó csapat jött össze. Lelkesek, kedvesek és a vártnál sokkal ügyesebbek voltak. Szinte az első napon megértették és alkalmazták a megfelelő evezéstechnikát, és már ekkor kérték, hogy a következő nap a Pentele hídig „repüljön” a sárkány. A hajóban fegyelmezettek voltak, így nem veszélyeztették saját biztonságukat sem. Az is szokás az egyesületnél, hogy a nyári táborban igen aktívan részt vesznek az ifjúsági versenyzők, nem volt ez idén sem másként. Reméljük, hogy ahogyan eddig, úgy az idén is bővül majd az ifjúsági korú versenyzők száma a táborozó fiatalok közül néhánnyal.
Minden évben augusztus első hétvégéjén kerül megrendezésre a Szarvasi Kenumaraton, mely szintén hagyományosan a részvételünkkel zajlik. Az idén 4 hajóval indultak az egyesületi tagok és a rekkenő hőség ellenére, egy aranyérem, két ezüstérem és egy 4. helyezés lett a „jutalmuk”. A csapat tagok: Dr. Rubics László, Illés Zsolt, Fischer Péter, Tóth Gergő, Tóth Edit, Kótai Ferenc, Körmendi László, Varga Béla
Szintén hagyományos programunk augusztus elején a Kisapostagi Augusztális, ahol általában lehetőség adunk a sárkányhajózás kipróbálására. Idén azonban verseny is színesítette a programot Kisapostag és Dunaegyháza között. A nagyjából 200 m-s pályán – helycserével – kétszer siklottak végig a csapatok, mindkét futam a Dunaegyháza győzelmét hozta. A futamok közben a jelenlévő Acélbikák csapata kihívta a verseny győztesét. Bár a dunaegyházi csapat kellően elfáradt, néhány kivételtől eltekintve minden csapattag vállalta az újabb megmérettetést, így kiegészítve a hiányzó tagokat végül a harmadik futamban sem talált legyőzőre Dunaegyháza csapata.
Végezetül megragadnánk az alkalmat, hogy megköszönjük az egyesület tagjainak azt a sok segítséget, amelyet az edzéséken felül vállaltak a programok megvalósításakor.
